A cikk első felében (I. Rész) 3 könyv került feldolgozásra, amelyek különböző szempontokat kiemelve, a kötődés és a biztonság megalapozásának megértését taglalták, így egyedi rálátást kaphattunk a legszenzitívebb gyermeknevelési területekre. A cikk ITT található.
A cikk második felében (II. Rész) próbálunk betekintést nyerni a francia családok gyereknevelési szokásaiba, és egy világhírű pszichológus szemléletébe, aki egy egyszerűbb gyermekkort ígérve, segít kizárni a kultúránk által felkínált túlfeszített tempót.
4. PAMELA DRUCKERMAN: NEM HARAP A SPENÓT
Mint egy összefoglaló kötet, amely körbejárja a gyermeknevelés területeit pontról pontra:
Babavárás, alvás, evés, türelem, készségek, határok, szülői függetlenség
A szerző által ajánlott praktikus tippek
5. KIM JOHN PAYNE: EGYSZERŰBB GYERMEKKOR
Miért egyszerűsítsünk?
Hogyan ismerjük fel, amikor gyerekeink túl vannak terhelve?
Az egyszerűsítés gyakorlati lépései: környezet, ritmus, időbeosztás, a felnőttvilág kiszűrése
Miért írtam meg ezt a cikket? Azért, mert a párommal hamarosan újdonsült szülőkké válunk és rajtunk is eluralkodik az úgynevezett „gyereknevelési pánik”, gyakran tesszük fel a kérdést, hogy ,,elég jó szülők leszünk-e?" A könyvek olvasása közben azt éreztem, hogy össze áll egy kép, van egy kis batyum, amit vihetek magammal erre a csodálatos útra és meg szeretném osztani másokkal is, akik hasonlóan bizonytalanok hozzánk. Annak ellenére, hogy időnként fogalmunk sem lesz mit kell tennünk és sok hibát vétünk majd, ez a ,,batyu” mégiscsak ad némi biztonságot a ránk váró ismeretlenben. Bízok benne, hogy számodra is segítségül szolgál majd.
II. RÉSZ
4. PAMELA DRUCKERMAN: NEM HARAP A SPENÓT
Pamela Druckerman, amerikai újságíró a ,,Nem harap a spenót” című könyv szerzője és, egy brit férfi felesége, akivel Franciaországban éli életét. Ott tartózkodása ideje alatt, arra lesz figyelmes, hogy van valami a franciák gyereknevelési szokásaiban, ami miatt számukra a nevelés kevésbé lélekölő és sokkal élvezetesebb, mint mondjuk azt Amerikában megtapasztalta. Remekül alvó, választékosan étkező gyermekek és nyugodt szülők jól működő társadalmát látja. A francia családokkal végzett interjúk és a saját maga által megélt anyasága, arra sarkallja, hogy megírja ezt a fantasztikus, könnyed hangvételű könyvet, mely inspirációként szolgálhat minden kezdő és elveszett szülőnek egyaránt.
Babavárás
Már a babavárás időszakát is, egészen másképp élik meg… Egyáltalán nem arról van szó, hogy közömbösek lennének a babájuk jólléte iránt, inkább arról van szó, hogy az elkötelezettségük másképpen nyilvánul meg. Tehát nem az aggódás és a terhességgel járó lemondások veszik át a főszerepet, ehelyett nyugalmat sugároznak, és nem mondanak le a testi/szellemi örömökről sem.
- Várandós nő: Doktor úr, terhes vagyok, de imádom az osztrigát. Mit csináljak?
- Mire a doktor úr válaszol: hát akkor egyen osztrigát!
Nem csinálnak nagy ügyet abból sem, hogy hogyan szüljenek, nem írnak szülési tervet, nem ragaszkodnak az epidurál nélküli, vagy a természetes szüléshez. Véleményük szerint, nem attól fogják átélni a szülés élményét, hogy érzéstelenítés nélkül vagy természetes úton szülnek. Sőt nem is attól lesznek jó szülők, ha behódolnak a társadalom által felállított mércéknek. Számukra inkább az a kérdés (viccesen megfogalmazva), hogy ,,melyik az a normális nő, aki fájdalomcsillapító nélkül, még többet akar szenvedni, a szülés alatt”?
Alvás
A franciák altatási szokásaik is túl szépek ahhoz, hogy ,,igazak legyenek”... A babák közül sokan cumisüvegből kapnak enni, vagy vegyesen táplálják őket (szoptatják és tápszerezik). Nem görcsölnek rá arra, hogy hosszútávon kizárólag az az egészséges gyerek, aki 3 éves koráig szopik, vagy az a jó anya, aki anyatejjel tudja táplálni a gyerekét. A legtöbb anya akkor hagyja abba a szoptatást, amikor vissza megy dolgozni, vagyis kb. 3 hónapos korban, de addigra babájuk már átalussza az egész éjszakát.
Véleményük szerint meg kell tanítani a gyereket a frusztráció eltűrésére, vagyis az újszülött jelzéseire nem ugranak fel azonnal, az éjszaka közepén. Meg adják neki azt a lehetőséget, hogy megnyugtassa önmagát, így kb. 5-10 percig hagyják sírni. ,,Azoknak a szülőknek, akik nem reagáltak annyira gyorsan és hevesen az éjszakai balhézásra, jól aludtak a gyerekei, míg az ugrásra kész szülők gyerekei állandóan felébredtek éjjel, mígnem teljesen elviselhetetlenné vált a helyzet”.
Másrészről azért is tartják fontosnak a várakozást, mert az alvási ciklusaik között (amelyek kb. 2 óráig tartanak) a csecsemők mindig felébrednek. Tehát teljesen elfogadható, ha kicsit sírnak a ciklusok összekötésének tapasztalatlansága miatt. Ha ezeket a sírásokat a szülők úgy értelmezik, mint az éhséget vagy a fájdalmat és azonnal berohannak megnyugtatni az újszülötteket, nehezen fogják tudni megtanulni, hogy hogyan kössék össze a ciklusokat.
A ,,szünet” technika azért is működik, mert a szülő a kisbabájára nem úgy tekint, mint egy tehetetlen lényre, hanem úgy mint, aki tanulásra képes egyén. A szülő szerepe csak annyi, hogy aktívan jelen legyen és a babáját segítse, a jó alvás megtanulásában.
Ezen szemléletmód, azért is ennyire fontos számukra, mert nagy hangsúlyt fektetnek a saját maguk életminőségére is, és nemcsak a gyerek jólléte kerül fókuszba. Hisz a gyerek érdeke is, hogy egy kipihent anya és apa nyújtson biztonságot számára.
Evés
Ahogyan a gyerekeket megtanítjuk aludni, játszani, köszönni, várakozni, ugyanúgy meg kell tanítanunk enni is. A francia kormány az etetésről szóló kiadványa arra biztatja a szülőket, hogy kitartóan próbálkozzanak az új ételek bevezetésével, még akkor is, ha többszöri visszautasításban részesülnek. Segít, ha ugyanazt az ételt sokféle elkészítési módon kínáljuk fel a gyerekeknek (párolva, sütve, grillezve, szósszal stb.). Az amerikai gasztroíró Jeffrey Steingarten arra a következtetésre jutott, hogy az új ételekkel csak egy gond van, hogy újak. Ezért ha többször is találkozunk velük, fokozatosan elmúlik az ellenállásunk az ,,utált” ételek iránt.
Továbbá a szülők arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy mindenki ugyanazt egye az asztalnál, sohasem kérdezik meg, hogy ,,mit kérsz vacsorára?” egyszerűen csak közlik, hogy ez meg ez lesz ma. Igyekeznek örömtelivé varázsolni az étkezéseket, így bevonják a gyerekeket az ételek elkészítésébe, az asztal megterítésébe, vagy az asztal
leszedésébe, kisgyerekeknél mindezt próbálják játékosra formálni. Az asztalnál való evés szinte alap dolognak számít, mindenki nyugodtan ül és szó sem lehet arról, hogy a kanapén vagy tv nézés közben fogyasszák el az ételt. Kivétel viszont itt is van, mondjuk hétvégén, egyetlen étkezés elfogyasztható a gyerek által preferált helyen. Az édesség sem számít tiltott gyümölcsnek, viszont meg van a maga helye és ideje, így általában uzsonnára vagy reggelire egy kis csoki is belefér. Az étkezésekben fontosnak tartják a mértékletességet és a tudatosságot.
Türelem
A szerző két kérdést fogalmaz meg: Lehetséges-e, hogy ha a gyerekeket arra tanítjuk, hogy késleltessék a kielégülést, akkor nyugodtabbak és rugalmasabbak lesznek? Lehetséges-e, hogy azok a gyerekek, akik ahhoz vannak szokva, hogy azonnal megkapjanak mindent, amit akarnak, stressz hatására összeomlanak? Kutatók ugyanis bizonyították, hogy akik képesek voltak a késleltetésre, azok stressz hatására általában nem omlottak össze, továbbá jobban tudtak koncentrálni és érvelni is.
A francia szülők gyermekei a nyűgösködés, türelmetlenkedés, és követelőzés helyett képesek a várakozásra, a késleltetésre. Csak néhány egyszerű példa arra, hogy a türelem hogyan fejleszthető: sütés (méregetések, hozzávalók adagolása, kiváló alkalmat nyújt a türelem tanulására), uzsonna (iskola után alkalom adódik a nassolásra, a nap többi szakában erre nincs lehetőség), sírásra reagálás (5 perc várakozás még mielőtt felvenné a gyereket), egyedül játszás (nem loholnak mindig a gyerek nyakában, békén tudják hagyni őket).
Egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyerekeknek már egészen kicsi koruktól meg kell tanulniuk, hogy nem egyedül vannak a világon, és nem szabad engedni, hogy füttyszóra irányítható szülőket neveljenek maguk köré. Nem szabad azt hinniük, hogy ,,tejhatalommal” rendelkeznek és mindent megkaphatnak/megtehetnek, de azonnal.
,,Tudod-e, mi a legbiztosabb módja, hogy a gyermekedet szerencsétlenné tedd? Hozzászoktatni, hogy mindent megkapjon. Vágyai (ha könnyen kielégítheti) szüntelenül növekednek, s te előbb-utóbb tehetetlenül állsz vele szemben…” (Rousseau)
Készségek
Jean Piaget svájci pszichológus, aki 4 fő szakaszra osztotta a gyermekek kognitív fejlődését (szenzomotoros szakasz 2.év, műveletek előtti szakasz 2-7.év, konkrét műveletek szakasza 7-12 év, formális műveletek szakasza 12.év). Piaget többször is elutazott Amerikába ahol, előadásokat tartott a fejlődési szakaszokról és egy kérdést a közönség köreiből szinte minden alkalommal valaki feltett neki ,,Hogyan lehet felgyorsítani ezeket a szakaszokat?” Piaget válasza erre mindig ugyanaz volt ,,Miért kellene felgyorsítani?”
Véleménye szerint a gyerekeket nem szabad idő előtt arra rákényszeríteni, hogy elsajátítsanak bizonyos készségeket. Minden gyereket a belső motorja hajt és saját ütemükben érnek el bizonyos mérföldkövekhez. Mi szülők arra érzünk késztetést, hogy a gyerekeinket az egyik fejlődési szakaszból a másikba noszogassuk, sürgessük és stimuláljuk. Arra görcsölünk rá, hogy versenylovakat és csodagyerekeket neveljünk, szeretnénk, ha idő előtt olvasna, úszna és számolna is.
Rousseau a modern francia gyermeknevelés eszméje szerint, a gyermeknek teret kell engedni, hogy ki tudjanak bontakozni, engedjük őket ugrándozni, futkosni, sarazni. Olyan gyereket képzelt el, aki szabadon fedezheti fel a világot, egy kis kutatóként, miközben az érzékei fokozatosan ébrednek fel.
Tehát a fókusz a felébredésen és a felfedezésen van, vagyis nem a kognitív fejlődés és az iskolai eredmények javítása a cél, hanem az öröm átélése játék közben.
Határok
A ,,cadre” azt jelenti, hogy a gyerekek számára nagyon határozott korlátokat szabnak, a korlátokon belül viszont a szabadság adott.
Maga a nevelés egy határozott keret, nagyon szigorúan vesznek néhány kulcsfontosságú dolgot, mely a keret gerincét képezi, például: evés, alvás, tv.
Hogyan hozzák létre a szülők a keretet? A keret felépítése nyersnek tűnhet, viszont egyszerű nemet mondásról van szó és arról, hogy van egy-két vezető, aki utat mutat és határokat szab. A szülők nem kétértelműek, magabiztosan sugározzák a tekintélyt, a párok között is egyetértés van, nincs jó és rossz zsaru, aki mindig elviheti a balhét. Továbbá a gyerekeknek meg kell érteniük, hogy nem körülöttük forog a világ, ahol mindenkinek csakis velük kellene foglalkoznia, és a választási lehetőségük tárháza sem végtelen.
Nem a büntetéssel és a szigorral asszociálják a kereteket, hanem a neveléssel, ez a kifejezés azt sugallja, hogy folyamatosan megtanítjuk a gyerekeknek, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem. Azért hangsúlyozandó a keret fogalma, mert ez segít összetartani a belső zűrzavart, korlátok nélkül a gyerek saját impulzusai rabja lesz (akkor hisztizik, amikor a vágyai elborítják).
Szülői függetlenség
A francia nők a kisbabájuk megszületése után körülbelül 3 hónap elteltével vissza mennek dolgozni. A diplomás anyák ritkán adják fel karrierjüket, azért hogy otthon maradjanak a gyerekeikkel. Kutatások szerint azok a legkiemelkedőbb házasságok, amelyekben a férjnek és a feleségnek is van munkája. Nem kerülnek anyagi függőségbe a férjüktől, ezért is fontos ezen nők számára a saját anyagi biztonságuk megteremtése és a státusz. Az otthon maradás kellemetlensége lehet, az elszigeteltség és a magány, továbbá az anya ,,megfojthatja” gyerekét az állandó figyelmével és szorongásával. A gyerekre egy olyan teher kerül, amelyet nehezen bír el, sokszor ezt a terhet ártatlannak tűnő mondatokkal helyezzük rájuk ,,te vagy az életem értelme” ,,életem egyetlen reménysége” ,,mi lenne velem nélküled”.
Fontos az egyensúly megteremtése, nem szabad hagyni, hogy az élet bármelyik területe, akár az anyaság vagy a karrierizmus elborítsa a többit. Tehát a túlságosan ,,karrierista nő” és az egész életét gyermekének áldozó ,,ősanya” esetében is a gond ugyanaz, az egyensúly elbillenése.
Az egyensúly megteremtése végett a francia nők megengedik maguknak, hogy fizikailag távol legyenek a gyerekeiktől és bűntudat nélkül, a gondolataikban is el tudnak szakadni tőlük. Bár szülőnek lenni fontos, de a többi szerepünket sem szabad ennek alárendelni, így ideális esetben az anya és a nő szerepe egybe olvad, és mindkettő jelen van. Az anya nem a gyerek rabszolgája, nem akar tökéletes lenni, hisz tökéletes anya nem létezik, csak elég jó anya.
Spock az amerikai gyermekorvos szerint a mai fiatal szülők gyakran érzik azt, hogy teljesen fel kell adniuk szabadságukat és korábbi kedvteléseiket, leginkább elvi okokból. Amikor ezek a szülők végre el tudnak szabadulni és eltöltenek kettesben egy kis időt, a bűntudat felemészti őket, így nem képesek teljesen élvezni az együtt töltött időt. Sajnos napjainkban ezért sem ritka, hogy a gyermek érkezését követően a házasságok tönkremennek, és sok esetben válás lesz a vége.
A francia szülők nagy hangsúlyt fektetnek a ,,felnőtt időre”, amit alapvető emberi szükségletnek tekintenek. Gyakran küldik gyermekeiket a vidéki/kertvárosi nagyszülőkhöz, ezt az időt használják utazásra, szexre, énidőre. Nem nyitnak vitát arról sem, hogy gyerekek nélkül utazzanak el évente legalább egyszer. A ,,házaspári idő” akkor sem nélkülözhető számukra, ha a gyerekek éppen otthon vannak, például hétvégi reggeleken, nincs joguk belépni a szülői szobába, amíg ki nem nyitják az ajtót nekik. Így a gyerekeik nem ugrálnak rajtuk reggelente és egy kis összebújásra is marad idő.
A személyes térre szükségük van a szülőknek is ahhoz, hogy a házasságuk hosszútávon fennmaradjon, hisz a gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha a szüleit szerető párként egy boldog kapcsolatban látja.
Összefoglaló
Pamela Druckerman olyan mérföldkövekkel támogat meg minket, amelyeket elveszettnek hitt pillanatokban is alkalmazni tudunk:
meg lehet tanítani egy babát arra, hogy átaludja az éjszakát
a határokat nagy szabadsággal kell vegyíteni
figyelmesen meg kell hallgatni a gyerekeket, de nem mindig azt tenni, amit mondanak
a gyermeket tiszteletben kell tartani, mint különálló lényt, aki képes az autonómiára és a kihívásokkal való megküzdésre
a türelem, a várakozás is tanulható
a túl sok dicséret káros lehet
a totyogós kisgyereknek nincs szüksége tanulókártyákra, nem szabad sürgetni a fejlődésben
a kóstolgatás megszeretteti a különböző ételeket
Praktikus tippek:
A könyv 100 praktikus tippel zárul, mint egy kis útravaló az olvasó számára (ezek közül csak néhány fontosabbat kerül említésre):
,,A fejedben megszólaló legfontosabb hang a sajátod”
,,A nyugodt terhesség megadja a nyugodt szülőséghez az alaphangot”
,,A magzat nem kívánja a sajttortát, ha a tested briósért kiált, tereld el a figyelmét egy almával vagy egy darab sajttal”
,,A terhes nőnek csupán napi 250 pluszkalóriára van szüksége”
,,Ne vedd kölcsön a férjed ingjeit és ne veszítsd el a vonzerődet, hisz azt később nehéz lesz visszaszerezni”
,,A saját személyes döntésed, hogy szoptatsz-e és meddig, nem pedig a játszótéri anyukák csoportjáé”
,,Mindenki ugyanazt eszi, nincs válogatás vagy különcködés, ha a gyerek nem eszik meg valamit, vagy csak nagyon keveset, reagálj semlegesen, ne adj neki mást helyette”
,,Ne siettesd a fejlődési szakaszokat, a gyerek akkor fordul meg, áll fel, lesz szobatiszta és kezd el beszélni, amikor készen áll rá… a szülők feladata, hogy szeretettel bátorítsák és támogassák ebben”
,,A játszótéren maradj háttérben, add meg neki a lehetőséget, hogy saját maga kezelje a konfliktusokat és csak akkor védd meg, ha valóban szüksége van rád”
,,Adj a gyerekednek lehetőséget arra, hogy gyakorolja a várakozást, ne dobj el azonnal mindent, ha unatkozásról panaszkodik”
,,Adj a gyereknek értelmes feladatokat, teljesen normális egy 3-4 éves gyerek esetében, ha segít bepakolni a mosogatógépbe”
,,Hozz létre egy keretet, a szülő dolga eldönteni, hogy mely dolgokban lesz határozott pl. emberek iránti tisztelet, képernyő előtt eltöltött idő”
,,Ha rendelkezésedre áll egy nagyszülő, vagy megbízható ismerős engedd, hogy a gyereked valamennyi időt tőled külön töltsön”
,,Tökéletes anya nem létezik, légy büszke arra, hogy képes vagy lazítani és elszakadni gyermekeidtől”
,,Ne érezze azt a gyereked, hogy az anyja boldogságának és elégedettségének ő az egyedüli forrása, mutasd meg, hogy rajta kívül is van életed”
,,Ne tartsd önzésnek, ha törődsz a megjelenéseddel, a kellemes külső javítja a hangulatot és kiegyensúlyozottabbnak érzed magad tőle”
,,A kisbabád nem helyettesíti a férjedet, a család alapja a párkapcsolat, ha csak a gyereken keresztül létezik, elsorvad”
,,A hálószobád a várad, fontos megértenie, hogy van a szülei életének is egy olyan része, amelyben ő nem szerepel”
,,Ne mondj ellent a párodnak a gyerek előtt, vállalj cinkosságot a házastársaddal, így a gyerek érezheti a család szilárd alapjait”
,,Férfiak dicsérjétek az anyát, hisz soha nem dicsérhetsz eléggé egy nőt”
,,Legyenek családi rituálék, pl. lefekvés előtt összepakoljátok a játékokat”
,,Ne feledd, hogy egy hosszú távú, nevelő célú küldetésben vagy… nem kell megnyerned minden csatát!”
5. KIM JOHN PAYNE: EGYSZERŰBB GYERMEKKOR
A világhírű pszichológus, arra próbál terelgetni bennünket, hogy ne engedjünk a kultúránk által felkínált túlfeszített tempónak. Véleménye szerint a mai világ a négy ,,túlzás” tartóoszlopára épül: túl sok holmi, túl sok választási lehetőség, túl sok információ, túl nagy sebesség. A túl sok kacat, túlterhelést jelent érzékszerveink számára, így túl kevés idő és figyelem jut a világ felfedezésére. A könyvben leírt egyszerűsítési technikák minden családban megvalósíthatóak és kivitelezhetőek, abban az esetben, ha az elköteleződés is jelen van. A szerző inkább egy szemléletmódot kínál, mely felszabadító hatással bír és egy melegebb családi légkört eredményezhet.
Miért egyszerűsítsünk?
Az elsődleges indok gyermekünk jobb közérzete. Továbbá azért, mert életünk egyszerűsítése által csökkenthetjük a ,,túl sok” ,,túl gyors” okozta stressz egy részét, ami megakadályozza gyermekeinket a fókuszálásban, megzavarja alapvető nyugalmukat és biztonságérzetüket. Ezekre pedig nagy szükségük van ahhoz, hogy azzá váljanak, akivé válniuk kell. Ne engedjük, hogy a négy túlzás tartóoszlopára épüljön gyermekeink élete, mivel elvonja figyelmüket a legfontosabb feladatukról, ami nem más, mint önmaguk felépítése. Ha kevesebb a fizikai és mentális rumli, figyelmük kiélesedik és elmélyül, újra koncentrálni tudnak mindarra, ami valóban fontos. Hogyan kezdjük el az egyszerűsítést? Kim John azt tanácsolja, hogy az első lépés az, ha elképzeljük otthonunkat olyan helyként, ahol…
az idő kicsit lelassul
kisebb a káosz, a környezet megnyugtatóbb
van tér és idő a gyermekkor megélésére, jut idő egymásra
a játék és a felfedezés megbecsült időtöltés
nemet mondunk a túl gyorsra, túl sokra
figyelünk egymásra, védelmezzük és elfogadjuk gyermekeinket és próbáljuk meglátni a makkban a leendő tölgyet
Hogyan ismerjük fel, amikor gyerekeink túl vannak terhelve?
Belső nyugtalanság, rossz közérzet, visszahúzódás, hirtelen kirohanás, düh jelentkezik. A belső zűrzavarral küzdő gyermek sokáig nincs formában, minden kis dolgon fennakad, túlérzékeny és különcségei is előtérbe kerülhetnek (pl. nem bírja elviselni a megtekeredett harisnyát, ami máskor nem jelentett gondot számára). Amint észrevettük, hogy a gyermekünk szét van esve és kimerült állítsuk le a napi rutint, hisz egyértelműen szüksége van egy kis szünetre. Ez 2-3 nap pihenést jelent, egy lépést hátra, így az érzelmi óra újra stabilizálódni tud.
Szülőként fontos észrevennünk és reagálnunk arra, ha gyermekünk nem érzi jól magát. Semmiképpen se bagatelizáljunk és hagyjuk egyedül gondjaival, ehelyett figyelemmel, szeretettel és odafordulással ápoljuk. Amikor észre vettük a bajt egyszerűsítsünk, és adjunk neki időt, lehetőséget ahhoz, hogy újra talpra álljon.
Az egyszerűsítés gyakorlati lépései:
A következőkben az egyszerűsítés gyakorlati lépéseit térképezzük fel, és látni fogjuk, hogy egy komplex folyamatról van szó, aminek több rétege is van (környezet, ritmus, időbeosztás, a felnőttvilág kiszűrése). Az egyszerűsítés megkezdésének legegyszerűbb területe, talán az otthoni környezet, ami megadja majd a lendületet a többi szint folytatásához, így a szerző ezzel vezet be minket szemléletmódjának ismertetésébe.
1. Környezet
Bizonyos családokban találkozhattunk már olyan gyerekekkel, akik úgy vélték, hogy a világ csak róluk szól és őérettük forog. Mindenük meg van, amit szemük-szájuk megkíván, és valahogyan mégsem becsülik meg azokat. A túl sok játék egyszerűen passzívvá tette őket. Ennek a passzivitásnak azonban van egy agresszív velejárója is, ami követelőzésben, dühkitörésben nyilvánulhat meg, ha a kívánt tárgy megtagadásra kerül. Ennek hátterében a túl sok választási lehetőség áll, ha a gyermeket kacatokkal halmozzuk el, még többet akar majd, végül annyi lesz belőlük, hogy már semmi értéket nem tulajdonít nekik.
Csökkentenünk kell a játékszerek számát, a kupacot meg kell felezni, aztán újra és talán még egyszer. Azokat a darabokat hagyjuk meg, amelyek nem tudnak semmit és kevésbé bonyolultak (nem motorizált/villogó/hangos játékok). A túl részletes, egyértelmű játékok megfosztják a gyerekeket a képzelőerejük használatának élményétől és egyre magasabb stimulációra lesz szükségük. A megmaradó játékszerek között legyenek gondoskodásra vágyó darabok (baba, maci), kreatív alapanyagok (festék, gyurma, kréta) és aktívabb tevékenységre sarkalló játékok (építőkocka, homokozó eszköz).
Mindezek mellett sokkal fontosabb a gyermek számára a különböző anyagok tapintása (selymek, rongyok, fakockák, botok) a szerepjáték (apás-mamás játék), élmények gyűjtése (saját növény nevelése, fára mászás, giliszta ásás, sárba kúszás), céltudatos tevékenységek (reggeli készítés, elpakolás), társas érintkezések (emberekkel való interakciók), mozgás átélése legfőképp a szabadban (ugrálás, mászás, hempergés), könyvek nézegetése és felolvasása (ismert mesekönyvek újra hallgatása).
Összegezve kezdjük azzal, hogy:
az élményeket a dolgok elé helyezzük
a kevesebb néha több elvét kövessük
teret engedünk a gyermekünk képzeleterejének és felfedezésének
rumli mentessé tesszük a környezetünket
a gyerek néhány szeretett játékát hagyjuk csak szem előtt
2. Ritmus
Az otthoni élet ritmusosságának növelése, az egyik leghatékonyabb eszköz gyerekeink életének egyszerűsítésére, sőt a szülők életének bonyodalmai és kiszámíthatatlanságai is leegyszerűsödnek. A könyv a család és a ritmus szemléltetése céljából, a hajó fedélzetének példáját hívja segítségül, ahol van egy kapitány, aki úgy szervezi meg a mindennapokat, hogy az a fedélzeten levők számára is kellemes legyen. Így a gyerek mindig tudja, hogy valaki van a kormánynál, aki kézben tartja a dolgokat és betekintést enged a hajónaplóba, vagyis tudatja, hogy mire számíthatunk a nap folyamán. Ez különösen fontos, mivel a gyermekek élete képekből áll össze, a szülők feladata megfesteni azt a képet, amit másnap átélhetnek (pl. kapaszkodókat adunk, én foglak várni az almafa alatt).
A gyermekek függnek a napi ritmus struktúrájától (étkezések-játszások, fürdetés-fektetés), ez jelenti számukra a rendszerességet, az ütemet, a kiszámíthatóságot. A legtöbbet ebből az első 3 évben profitálhatnak, hisz biztonságra lelhetnek, és lassanként megismerik saját helyüket a családi élet körforgásában.
A rendszeresség megteremtése, vigyünk állandóságot az otthonunkba:
esti mese felolvasása, lefekvés előtt
közös vacsora a családtagokkal (téli napokon gyertyafényes vacsorák), étkezés után asztalleszedés
iskola utáni szabad játék
lefekvés előtt ruha kikészítése, a reggeli öltözködéshez
iskolába menet előtt, a háziállat megetetése
közös semmittevés
hétvégi reggeli elkészítése, a gyermekek bevonásával
apró szertartások beiktatása (kézmosás, fogmosás, fürdés, esti mese, a következő nap átbeszélése, lefekvés)
3. Időbeosztás
Mindannyian ismerünk olyan családokat, ahol a gyermek mindennapjai reggeltől estig tevékenységekkel zsúfolt. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk, hogy szükségük van strukturálatlan szabadidőre is, mivel a túl sok szervezett elfoglaltság korlátozza a lehetőségeket, hogy önmagukat motiválják és irányítsák. A pihenés és a leállás nélküli aktivitás hosszú távon nem életképes. A semmittevés, az unalom állapota azonban csendet varázsol, és megszólal a gyermeki belső hang, ami gyakran a kreativitás előszobája, ilyenkor bármi megtörténhet. Szülőként ne érezzünk bűntudatot, hisz sok esetben hajlamosak vagyunk saját kudarcként megélni, ha gyermekünk unatkozik. Hagyjuk őket unatkozni!
Első lépésként helyet kell teremtenünk a pihenőidőnek úgy a gyermekink, mint saját magunk életében egyaránt. Hatásos lehet, ha előre áttekintjük a hetet és felmérjük, hogy melyek azok a napok, ahol az aktivitás magas (P-pörgös napok), így mindezt ellensúlyozni lehet egy Ny-nyugodt nappal vagy hétvégével. A felpörgés és a lenyugvás egyensúlyát kell megteremteni. A zavarmentes övezet megteremtésére a legalkalmasabbak lehetnek a vasárnapi pillanatok, amikor a család nyugodt közös időt tölt el együtt, egymásra hangolódva, kijelölve bizonyos határokat pl. telefonmentes nap.
A család időrendjének egyszerűsítésével, a cél az lenne, hogy az egyensúly megteremtődjön. Az aktivitás mellett legyen idő…
kreativitásra, pihenésre, unatkozásra
az energiák tartalékolására
szabad játékra
nyugodt pillanatokra a zsúfolt napokra
várakozásokkal teli pillanatokra (a kivárás pórázon tartja az akaratot és szembefordul az azonnali kielégüléssel)
4. Felnőttvilág kiszűrése
Olyan szűrők beiktatására fektetődik a hangsúly, melyek megvédik a gyermekek világát a felnőttek gondjaitól, az információk áradásától, hogy ne osszuk meg velük félelmeinket és az életünk száguldó tempóját.
A szerző fontosnak tartja leszögezni, hogy az aggódás a szülőség része, de nem határozhatja meg azt, nem válhatunk helikopter szülővé, hogy aggodalommal hajtva körözzünk csemeténk feje fölött. Ezzel beárnyékolhatjuk a világba és a gyerekbe vetett bizalmunkat, pedig tudniuk kellene, hogy helyük van egy jó világba, megfelelő helyen vannak, szeretteik védelmében. Nyilván nem véletlen, hogy manapság olyan gyakran találkozunk helikopterszülőkkel, óriási a társadalmi nyomás, a riogató információk áradata, a versenyszellem, a túlzott beavatkozás (okos telefonok). Ugyanakkor ajánlott tartózkodni a ,,túlszülőségtől” , hogy gyermekünknek engedélyezni tudjunk saját célokat, döntéseket, konfliktusokat, kapcsolatokat és egyéni érzelmi életet.
A másik kritikus lépés a képernyők (tv, telefon, kézi kütyük stb.) ,,tisztogatása” annak érdekében, hogy a 24 órában ránk zúduló inger és információtömeget csökkenteni tudjuk. Kutatások szerint a tévénézés károsan hat a három év alatti gyermekek fejlődésére passzivitást, lassú beszédfejlődést, felfokozott izgalmi állapotokat, alvászavarokat, koncentrációs zavarokat idézhetnek elő. A szerző szerint, a kütyüknek sincs helye, a hétévesnél fiatalabbak gyermekek mindennapi életében. Tehát a médiához/technológiához való viszonyunknak, határokat kell szabni (fogyasztási szabályokat kell hozni) úgy az otthonunkban, mint a gyermekeink életében egyaránt.
Az utolsó részben a felnőtt témák kiszűrésére fektetődik a hangsúly, hisz sok szülő nyitott könyvként szeretne gyermeke előtt állni, az őszinteséget összetévesztve a teljes kitárulkozással. Tudniuk kell viszont, hogy bizonyos dolgok csak a felnőttekre tartoznak.
Nem téveszthetjük össze gyermekünket egy érző baráttal, akinek a vállán kisírhatjuk bánatunkat, egyszerűen bizonyos témák nem valók az éretlen, fiatal fülnek pl. szexuális gondok a párkapcsolatban. Ezen kényes információk sürgethetik a felnőtté válást anélkül, hogy az érettség meg lenne hozzá.
A felnőttvilág kiszűrésére néhány példa:
kevesebb aggódás, túlzott beavatkozás elkerülése
tv nézés csökkentése, ne tegyük ki gyermekünket a reklámok és erőszakos műsorok hatásának
gyerekeink nem részesei bizonyos felnőtt titkoknak, gondoknak, mellőzük a teljes kitárulkozást
Comentários