A Filmajánló arra hivatott, hogy egy olyan réteget célozzon meg (és nem csak), akik nem igazán szeretnek elidőzni egy jó könyv társaságában. Számukra az jelenti az igazi kikapcsolódást, ha bele merülhetnek egy izgalmas film képi világába. Éppen ezért időről-időre frissítem az összeállított listát, ,,A Hollywood-terápia” című könyv és a saját filmes élményeim alapján. Különböző témákban fogunk elmerülni, hogy átéljük azokat az életszakaszokat, élethelyzeteket melyekkel akarva akaratlanul is találkozunk a való életünkben. Az egyik irányvonal ,,közelebb kerülni önmagunkhoz", a másik pedig ,,az edukáció". Hisz az életünk során már mindannyian találkoztunk, legalább egyszer valamiféle mentális, viselkedési zavarban szenvedő személlyel. Éppen ezért olyan filmeket is megemlítek, amelyek hitelesen ábrázolnak egyes kórképeket, így könnyebben meg tudjuk érteni azok bonyolultságát. 

​

De még mielőtt, átadnánk magunkat a filmezés adta örömöknek, kicsit ássunk mélyebbre és próbáljuk megérteni, hogy mi áll a ,,filmterápia” mögött. A pszichológusok az 1900-as években kezdték el használni. Céljuk az volt, hogy a filmeket felhasználva -egyéni, -család, -pár és –csoport terápiákat végezzenek. Az eredmények szerint a megfelelő filmek, a megfelelő időben igen nagy hatást válhatnak ki.

 

Táplálnak, gyógyítanak, olyan történeteket elmesélve, melyek segítségével közelebb kerülhetünk saját problémáinkhoz, érzelmeinkhez és mindeközben külső szemlélői is lehetünk mindannak, ami a belső világunkban zajlik. Ötleteket adnak és iránymutatást, hogy rátaláljunk a saját utunkra, és el is tudjunk indulni rajta.

 

„A filmek szerepmodelleket mutatnak be, inspirációt és reményt adnak, és új megoldásokat kínálnak a régi problémákra.” (John W. Hesley).

 

A kérdés az, hogy ha a halálunk után film készülne rólunk, szívesen ülnénk-e be a moziba és végül elégedetten távoznánk-e onnan? Saját életünk forgatókönyv írói és szereplői vagyunk, rajtunk múlik, hogy milyen filmmel zárunk.